Lendvai István

Lendvai István 1888-ban Budapesten, a Ferencvárosban született a közepes módban élő polgári Lehner családban. A család rövid ideig élt Körmenden, majd Sárbogárdon, végül Székesfehérvárott telepedett le. A fehérvári állami reáliskola és a kalocsai érseki tanítóképző elvégzése után a fiatal Lehner István egy félévig Szegeden újságíróskodott.

1911-ben Budapestre költözött, megházasodott és újságíróként dolgozott különböző lapoknál. 1916-tól már Lendvai István néven az Új Nemzedék folyóirat irodalmi segédszerkesztője volt. Első verseskönyve, az 1918-ban megjelent "Fáklyafüst" feltűnést keltett erőteljes és újszerű magyar hangvételével. További verseskönyvei a következők: Köszöntő /1920/, Szüreti versek /1925/, Koszorú /1932/, Világ és magány /1938/, Az Örök Ünnep /1943/.

Lendvai István 1923-1926 között Cegléd országgyűlési képviselője volt. Ezután a Központi Sajtóvállalatnál dolgozott, majd 1934-ben a legitimista Magyarság, 1938-ban pedig a Magyar Nemzet-nek volt politikai főmunkatársa. 1943 tavaszától A Mai Nap-nál dolgozott ilyen minőségben. Sajtóbeli írásait tartalmazza két prózakötete: "A harmadik Magyarország" /1921/ és "Nomád leveleiből" /1943/. Római élményeiről számolt be "Róma tornyai alatt" című könyvében /1934/.

Számos regényt fordított magyarra és a negyvenes évek első felében a Nemzeti Színház több színművet játszott Lendvai István fordításában.

1945 első hónapjaiban a Szálasi-kormány Lendvai Istvánt Szombathelyen fogságban tartotta. Élete 1945 tavaszán a két politikai terror egyikének esett áldozatul.

A második világháború utáni korban Lendvai Istvánról olykor így vagy amúgy megemlékeztek, irodalmi munkásságát azonban a teljes magyar könyvkiadás mellőzte.

.

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat